Komor, mogorva férfiú Volt Orbán Bár oly vidám hajnal pirult Az orrán. De hisz mogorva ép azért Volt Orbán, Mert oly vidám hajnal pirult Az orrán.   Oka egyébiránt maga Volt Orbán, Hogy oly vidám hajnal pirult Az orrán. Temérdek borfélét ivott Meg Orbán, Vidám hajnal…

Egyet mondok, sors, kettő lesz belőle: Nekem csak egy leány szerelmit add, S érette én átengedem cserébe Minden, de minden... adósságomat.

Mi az a nap? mi az a nap? Nem is nap az tulajdonkép. Ugyan mi hát?... hát semmi más, Mint egy nagy szappanbuborék. Valami óriásfiú Kifúja reggel keleten S szétpattan este nyúgaton. - És ez minden nap így megyen.

Most már mulassatok, kedves barátim, Az én mulatságomnak vége van; A tréfaságok, az elmés beszédek, Az ének, a bor, mind haszontalan.   Az embernek mért is van gondolatja? Lássátok, én olyan bolond vagyok: Mikor legvígabb a jelen, jövőbe Ragadnak rögtön a gondolatok.  …

Tán én nem tudnék írni Mindig jó verseket? De szívem főerénye Az emberszeretet.   Valóban!... már pedig ha Mindig csak jót irok, Mivé lennének úgy a Szegény kritikusok?   Időnként valamicske Ezeknek is csak kell, S ők minden hulladékot Gyönyörrel falnak fel.  …

Hah, börtönöm ajtaja megnyilt, - Nem börtön-e a hivatal? - Csókolgat a drága szabadság Édes, tüzes ajkaival. De lelkem hová lett?... merre, o lélek, Szárnyad suhogási merre vivének?   Mi messze,mi messze röpülsz már, Végetlen előtted az ut; Hiába suhanna utánad A fecske,…

Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég alatt a Hangos pacsírta fütyörész; Dalával a napot kicsalta, A nap rá gyönyörködve néz.   Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a föld, kék az ég, tavasz van... És én oly sült bolond vagyok, Hogy idebenn a szűk…

 Ki a szabadba, látni a tavaszt, Meglátni a természet szinpadát! Az operákban ki gyönyörködik? Majd hallhat ott kinn kedves operát.   A természetnek pompás szinpadán A primadonna a kis fülmile; Ki volna, énekesnők! köztetek Merész: versenyre kelni ővele   Megannyi…

 Te sem termettél ám szakácsnak, Magyarország, édes hazám! A sűlt egy részét nyersen hagynád, S elégetnéd más oldalán. Míg egyfelől boldog lakóid Megfúlnak a bőség miatt: Hát másfelől meg éhhalállal Megy síarba sok szegény fiad.   * A vers a felvidéken…

Mi bűvösbájos hang? Völgyben csendült meg ünnep-est harangja? Mely a buzgó falut Imádkozásra szentegyházba vonja; Vagy lelkem álmiban Cseng édesbús emléke a lyánykának? Ki szép és ifjú volt S kinek sírjára könnyeim folyának.

Ebédre hítak. Elfogadtam A meghívást nagy szívesen, Nem az ebédre nézve, Hanem mert vettem észre, Hogy köztünk szép lyány is leszen.   S volt szép lyány, migpedig milyen szép! Könnyű lehellet termete, Fehér egén szemnének Sötétkék napok égtek... De ez nem tartozik ide,…

Költői verseny Kerényi és Tompával   Mint a szív az első szerelemnek titkát, Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja; Meg nem árt erőtlen szalmafödelének, Ha dühét a szélvész e vidékre fúja.   Szalmafödelét beárnyékozza hűsen Susogó erdőség rezgő lombozatja, Min…

Van a nagy alföldön csárda sok. Azok közt, akiket én tudok, Legkülönösebb a Betekints - Ennek széles földön párja nincs.   Menni akar, de csak dűledez, Mint ivója, kiben sok a szesz! Födele is félre van csapva, Mint a részeg ember kalapja.

Paripámnak az ő színe fakó, Szőre, mint a vert arany, ragyogó; Paripámnak az ő neve Csillag, Gyors a lába, mint a hullócsillag.   Hej szép lovam, hej jó lovam, fakó! Hol az egyik lábadról a patkó? Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz, Azután majd vígy el a rózsámhoz.  …

Mihelyt megpillantottalak, menyecske, Bordám alatt ez a kis húsdarab Ugrálni kezdett, mint sziklán a kecske.   Azóta mellem folyton égő katlan, S a láng mindig tovább, tovább harap... Csak te ne volnál oly meggyujthatatlan!   Kebled fehérlő, mint az alabástrom, De búm…

Megláttuk egymást és a szerelem Mindkettőnk szívében lobbot vetett. Fölösleges volt minden vallomás, Értők a kölcsönös tekintetet. Alig mult egy nap, már csókoltalak, S te visszacsókolál és ölelél. Te is leány vagy édes angyalom, Egy szikrával sem jobb a többinél.  …

Kalmáridőket élünk mostanában, Egy pénzdarabnak nézik a világot, S ha a világ pénz, a költő mi rajta? A költő - mondják - hasztalan penész csak. Pedig a költő a királyi kép a Világ tallérján... nem, királyi kép sem! Ő a tallérnak csengő, tiszta hangja, Szép szellemrésze…

Ifjú szivecskéd legelőször játsza A szerelemnek szép játékait. Gyönyör nekem e játék láthatása, Nem én vagyok bár, akit boldogít.   Ki is ne volna lelkesült néző ott, Hol a szív első mozdulásra kél? Nem olyan-e ez, mintha rózsabokrot, Virító rózsabokrot ráz a szél?…

Varróleány a szeretőm, Azaz, hogy én őt szeretem, Oly fennhangon kiáltja ezt Vadúl ugrándozó szivem, Hogy semmi kétség benne. - Bolondos egy história talán; De már egyéb nincs hátra: Szeress te is, te szép varróleány!   Szép vagy, de szép orcáidat Az ember addig nézi…

Messze vándoroltam, elhunyt édes lelkem, De mindig, mindenütt, ahol jártam-keltem, Bánatos emléked, mint egy sötét fátyol Huzódott utánam sírodnak halmától.   Visszajöttem hozzád. Csókot nem adhattam Nyájas idvezletül; mélyen vagy alattam. Lehajtom fejemet árvafűz…

Szeretnék már szeretni újolag... Mit ér a kert, ha rózsát nem terem? Ha szerelemmel nem diszeskedik, Mit ér az élet, ifjuság nekem?   Szerettem én, s csak búját érezém A szerelemnek mind ez ideig. S e bú mindennél édesebb vala, Mire szívem csak emékezhetik.   Oh istenem,…

Tanuló-évek Aszódon(1835 szept. 1-től 1838 jun. 30-ig.) Aszód. – Az aszódi algymnasium. – A tanítás módszere. – A költő tanulása. –Évi eredmények. – Öcscse, István. – Iskolai élet. – Tanulói csínek. – Rajza és írása. –…

Félesztendővel ezelőtt még azt feleltem volna erre a kérdésre: nincs. Pedig már akkor igen benne voltunk a centenáris Petőfi-kultuszban. Magam is csináltam, ahogy tőlem telt, vagy húsz előadáson, Budapesttől a battonyai moziig. Nyilván ez a battonyai volt a leghosszabb…

           Ezernyolcszáznegyvenegy őszén Petőfi, midőn Pozsonyban időzött, egy füzetke verset adott át Neumann Károly barátjának. E füzetben van az elveszettnek hitt Kuruttyó című költemény is, egyéb versekkel együtt, melyeknek…

1 (1848. ápr. 1.) (E napon a középponti választmányi gyűlés a márc. 30-i királyi leiratot tárgyalta. Bulyovszky Gyula tudósítása szerint többek után „végül Petőfi emelkedett föl a nép közül, s tompa hangon ezeket mondá:”) Láttam remegést, láttam sápadt…