Ezernyolcszáznegyvenegy őszén Petőfi, midőn Pozsonyban időzött, egy füzetke verset adott át Neumann Károly barátjának. E füzetben van az elveszettnek hitt Kuruttyó című költemény is, egyéb versekkel együtt, melyeknek címeit ott felsorolta, s melyek szintén kiadatlanok, az egyetlen Zivatar címűt kivéve, melynek az Összes költemények újabb kiadásaiban A bujdosó cím alatt egy megbővített, átdolgozott és egészen más befejezésű variansa található.

            Neumann Károly e füzetet közelebb beküldte a Vasárnapi Ujság szerkesztőségéhez, azzal a kéréssel, hogy a kéziratok - tetszés szerinti felhasználás után - a nemzeti muzeumban levő Petőfi-hagyományokhoz csatoltassanak.

            A füzet kis tizenhatodrét alak, erős, merített, kékes papiron, melyet baráti kezek egészen ép állapotában megőriztek. Az egész füzet 12 levél (24 lap). Az első lapon ez áll:

 

            Ha az első szó kéziratának betűit a füzet kéziratával összehasonlítjuk, „Lanc"-nak kell azt olvasni; a költő szeszélye - más okát nem tudhatjuk - adhatta e címet a füzetnek.

            A költemények abban a sorrendben következnek egymás után, a mint azok a füzet utolsó levelének belső lapján látható tartalomjegyzékben elő vannak sorolva.

            A költemények hitelességéhez kétség nem férhet. Hogy azonban a hitelesség annál szembeötlőbb legyen: a füzet címén kívül a tartalomjegyzéket, a Vasárnapi Ujság szerkesztőségének szívességéből, a költő kezeírásának hű utánzatában közöljük.

            A kiadatlan költemények közül bemutatjuk a következőket:

Változás.

Míg a' földet gyász temette,
Dúlván förgeteg felette
Pusztaságnak vad telén,
Mért virúla bájos éden
Kebelemnek belsejében?
Mert rózsámat ölelém.

Most, midőn a' szép tavasznak
Uj virányi illatoznak
A' mosojgó téreken,
Mért vagyon tél kebelemben,
Puszta, gyászos, véghetetlen?
Mert rózsám' nem ölelem.

Vendég.

Kerepül a' szarka
Házam' tetején:
Vendég jön. Vendégnek
Vajh, kit várjak én?

Messze föld' határán
Jár a' szerető,
Csalfa volt szerelme,
Vissza nem jön ő,

Tán te léssz vendégem,
Óhajtott halál;
Ugy siess, ne késsél,
Ajtóm nyitva áll.

            A költemények túlnyomó része gyönge kísérlet, a minővel akárhány kezdő verselőnél találkozunk; a Vendég azonban már sejteti a későbbi Petőfit úgy eszmemenet, mint hang tekintetében.

(Forrás: KOSZORU - A Petőfi-Társaság havi közlönye,  IV. kötet, 1880.)