Születésének körülményei
Szülei lakása Szabadszálláson. – Kis-Kőrös. – Szülőháza. – Születése, keresztlevele. – Szülővárosáról szóló viták 1857 és 1872-ben. – Kis-kúnságinak tartotta magát. – Ennek okai.
A Petrovics-család 1818 tavaszától 1821 okt. 31-ig lakott Szabadszálláson, a Kis-Kúnság e felső darabján. Hihetőleg ez idő alatt hunyt el itt Petrovics Tamás, ki a felvidékről leköltözvén az alföldre, családjának új otthont szerzett, hol fia már egészen magyarrá lett nyelvében és érzéseiben egyaránt.* (* Petőfi említi, hogy egyik nagyapja Czinkotán van eltemetve. /Úti levelek, Vegyes művei. III. 50. l./ Melyik volt ez, az ez iránti kérdezősködésünk nem vezetett sikerre, a halottak anyakönyvében egyiknek a neve sem volt megtalálható. /A czinkotai ev. lelk. levele a szerzőhöz.) A családnak itt töltött három évi életéről egyébként alig tudunk valamit. Úgy látszik azonban, hogy Petrovics István apja után örökölt valamicskét; mert aránylag jól ment dolguk; ez idő alatt vagyont szereztek, a város alatt megvettek egy 20 holdnyi területet, vettek házast és szőlőt is.* (*E területet, midőn a család tönkre jutott, árverésen 4925 v. frton a város vette meg. /Szabadszállás tanácsa jegyzők. 1840. apr. 6. 197. sz.a./ Utóbb szóba került 1857-ben, hogy temetőnek és faiskolának alakítsák át, de nem történt meg. /Vasárnapi Ujság. 1857. 36. l.)
Mért nem bérelte ki továbbra is itt a mészárszéket, nem tudjuk. Az 1821 aug. 6-án kelt szerződés értelmében Kis-Kőrös mezővárosa mészárszékét vette ki 1822 jan. 1-től 1824 decz. 31-ig, de csak albérletben; mert szerződéses viszonyánál fogva főbérlő maga a város volt. Azonban a megfelelő bérösszeg lefizetése mellett 1822 nov. 1-től átvehetvén a bérletet, már ekkorra Kis-Kőrösre költözött nejével együtt.* (*A bérösszeg tett évenként 400 v. frtot, 3 mázsa húst és 1 ½ mázsa faggyút. A bérlettel járt a vágószéknél: egy szoba, kamara és konyha, két veteményes kert, egy istálló, 10 hold kaszáló és elköltöztetésére „mintegy hat kotsik”. /Az eredeti szerződés egyik példánya megvan ma is Kis-Kőrös levéltárában. Kiadva Petőfi-Múz. 1892. 2. füz./ A városi számadások is meglevén, ezekben az 1821-24. évekről az 1-ső oldalon olvasható a fenti bérösszeg pontos lerovása. /L. kiadva Petőfi-Múz. 1892. 2. füzet.)
Kis-Kőrös, mely emígy a költő szülővárosa lőn, a mai Pest vármegyében egy nyolczezer lakójú mezőváros; de korántsem valami ősi magyar fészek. Mint az egész homokvidék, is csak a mult évszázad elején népesedett meg s eredeti neve „kis-kőrösi puszta” volt, a Vattayak örökös birtoka. Vattay János és István telepítették be 1718-ban e pusztát többnyire fölvidéki szláv (tót) parasztsággal, kik a földekért évi bért fizettek. Egy szélesen terpeszkedő lapályon, a Dunától gyakran elöntött Sárköztől keletre fekvő homokvidék szélén épült a város, a pest-péterváradi út mentén, szíkes talajon, melyen a fa alig nő, legfölebb az alföld typikus fája, az ákácz. Házacskái épen úgy, mint a homokvidék többi faluiban vert sárvályog-falakból állanak nádtetőzettel; már Bél Mátyás azt írja róla 1738-ban: „törpe, de sok házacskájú helység” (aediculis humilibus, sed copiosis) s az általános kép ma is ugyanaz.* (V. ö. Bél Mátyás: Notitia Hungariae. III. 587. l. és Tepliczky János: Kis-Kőrös mezőváros leírása. Budap. 1880.)
Egy ily kis házat bérelt ki Petrovics István is Makovinyi borbélytól az evang. és róm. kath. templom közti szűk utczaközön, mely két kis ablakkal s deszkahomlokával fordúl az utczának, hosszában a kis telekre nyúlik be; itt van közbűl a bejárás a konyhába, melytől jobbra és balra egy-egy törpe szoba van. Az udvara három ablak néz, melyeken túl egy lépcsőföljárat a padlásra vezet, míg a telken egy különálló pinczegádor s ezen túl egy kis kert látható. A ház ma is olyan, mint a költő születése idejében volt, legfölebb roskadozóbb valamivel s Rónay 1872-ben joggal írhatta róla: „első tekintetre is látszik, hogy évtizedek óta alig történt valami lényeges változás rajta”.* (*Rónay: Petőfi születéshelyén. /Fővárosi Lapok. 1872. 759. l./ V. ö. Petőfi keresztatyjának vallomása. /Pesti Napló. 1872. 211. l./ A ház emléktáblával van megjelölve az utczafelőli részén a két ablak közt, melyen ez van írva: „Itt született Petőfi 1822. Dec. 31.” Az emléktáblát Ivánka Imre, akkor e vidékről orsz. képviselő csináltatta (Duna-pataji kerület) 1862-ben, midőn augusztus elején ugyanott a költőnek szobrát leplezték le. A szobrot a kis-kőrösiek emelték; magassága 14 lábnyi, melyből 10 láb a talapzat és oszlop s 4 a költő mellszobra. Készült Gerenday Antal műhelyében Pesten. A talapzaton egy oszlopon áll a költészet jelvényeivel a költő mellszobra. Az emlék az evang. iskolai épület előtt van és sóskúti terméskőből készült. Felirata: „Petőfinek, Kis-Kőrös és vidéke, 1861.” /L. képét és leírását: Petőfi emlékszoba Kis-Kőrösön. Vasárnapi Ujság. 1862. 34. sz. Magyar Sajtó. 1862. 190. sz.)
Ennek a háznak utczafelőli szobájában született a költő 1823 jan. 1-én néhány perczczel éjfél után. Csikorgó hideg volt, félöles hó borította az utczákat s Petrovicsné épen Dinga Sámuelnénál ült, kivel a Szilveszter-estét beszélgetve töltötte ennek átellenben az utcza másik, oldalán fekvő házában, midőn egyszer csak rosszúl kezdi érezni magát. Hazafelé indúl, de besüppedvén a hóba, tovább menni nem bír s Dingánét kiáltja, ki hozzá siet s besegíti a pár lépésre fekvő házba. Még ezen az éjen, nem sokkal utóbb, hogy a toronyőr elkiáltotta az éjféli órát, megszületett Petőfi s az apa, ki csak fiút óhajtott, örömében tánczolva járt fel s alá a kis szobában.* (*E részleteket Dingáné elbeszélése után Neugebauer László jegyezte fel, midőn a Petőfi-ház átvételekor 1880-ban Kis-Kőrösön járt. /Fővárosi Lapok. 1880 1193. l.) Ezeket az adatokat megerősíti Petőfi István, ki ezt írja: „Sándor Kis-Kőrösön született 1822-ik év deczember 31-én, pontban éjféli 12 órakor. Hosszú életök folytában szülőim soha kedvesebb új évet nem értek, mint az 1823-dikit. Öt évi házasságuk után végre az ég egy fiúval áldotta meg őket. Ezt szülőimtől nem egyszer hallottam, s midőn felnőttem, számtalanszor olvastam a ’Nagy Biblia’ melléklapján apám jegyzetét: ’Sándor fiam született’ stb., hol harmadfél év mulva a saját nevem is ragyogott.”* (*Levele Brünnből, 1857 jan. 23-ról. /Vasárnapi Ujság. 1857. 42. l.)
