Születésének körülményei

Szülei lakása Szabadszálláson. – Kis-Kőrös. – Szülőháza. – Születése, keresztlevele. – Szülővárosáról szóló viták 1857 és 1872-ben. – Kis-kúnságinak tartotta magát. – Ennek okai.

            A Petrovics-család 1818 tavaszától 1821 okt. 31-ig lakott Szabadszálláson, a Kis-Kúnság e felső darabján. Hihetőleg ez idő alatt hunyt el itt Petrovics Tamás, ki a felvidékről leköltözvén az alföldre, családjának új otthont szerzett, hol fia már egészen magyarrá lett nyelvében és érzéseiben egyaránt.* (* Petőfi említi, hogy egyik nagyapja Czinkotán van eltemetve. /Úti levelek, Vegyes művei. III. 50. l./ Melyik volt ez, az ez iránti kérdezősködésünk nem vezetett sikerre, a halottak anyakönyvében egyiknek a neve sem volt megtalálható. /A czinkotai ev. lelk. levele a szerzőhöz.) A családnak itt töltött három évi életéről egyébként alig tudunk valamit. Úgy látszik azonban, hogy Petrovics István apja után örökölt valamicskét; mert aránylag jól ment dolguk; ez idő alatt vagyont szereztek, a város alatt megvettek egy 20 holdnyi területet, vettek házast és szőlőt is.* (*E területet, midőn a család tönkre jutott, árverésen 4925 v. frton a város vette meg. /Szabadszállás tanácsa jegyzők. 1840. apr. 6. 197. sz.a./ Utóbb szóba került 1857-ben, hogy temetőnek és faiskolának alakítsák át, de nem történt meg. /Vasárnapi Ujság. 1857. 36. l.)

            Mért nem bérelte ki továbbra is itt a mészárszéket, nem tudjuk. Az 1821 aug. 6-án kelt szerződés értelmében Kis-Kőrös mezővárosa mészárszékét vette ki 1822 jan. 1-től 1824 decz. 31-ig, de csak albérletben; mert szerződéses viszonyánál fogva főbérlő maga a város volt. Azonban a megfelelő bérösszeg lefizetése mellett 1822 nov. 1-től átvehetvén a bérletet, már ekkorra Kis-Kőrösre költözött nejével együtt.* (*A bérösszeg tett évenként 400 v. frtot, 3 mázsa húst és 1 ½ mázsa faggyút. A bérlettel járt a vágószéknél: egy szoba, kamara és konyha, két veteményes kert, egy istálló, 10 hold kaszáló és elköltöztetésére „mintegy hat kotsik”. /Az eredeti szerződés egyik példánya megvan ma is Kis-Kőrös levéltárában. Kiadva Petőfi-Múz. 1892. 2. füz./ A városi számadások is meglevén, ezekben az 1821-24. évekről az 1-ső oldalon olvasható a fenti bérösszeg pontos lerovása. /L. kiadva Petőfi-Múz. 1892. 2. füzet.)

            Kis-Kőrös, mely emígy a költő szülővárosa lőn, a mai Pest vármegyében egy nyolczezer lakójú mezőváros; de korántsem valami ősi magyar fészek. Mint az egész homokvidék,  is csak a mult évszázad elején népesedett meg s eredeti neve „kis-kőrösi puszta” volt, a Vattayak örökös birtoka. Vattay János és István telepítették be 1718-ban e pusztát többnyire fölvidéki szláv (tót) parasztsággal, kik a földekért évi bért fizettek. Egy szélesen terpeszkedő lapályon, a Dunától gyakran elöntött Sárköztől keletre fekvő homokvidék szélén épült a város, a pest-péterváradi út mentén, szíkes talajon, melyen a fa alig nő, legfölebb az alföld typikus fája, az ákácz. Házacskái épen úgy, mint a homokvidék többi faluiban vert sárvályog-falakból állanak nádtetőzettel; már Bél Mátyás azt írja róla 1738-ban: „törpe, de sok házacskájú helység” (aediculis humilibus, sed copiosis) s az általános kép ma is ugyanaz.* (V. ö. Bél Mátyás: Notitia Hungariae. III. 587. l. és Tepliczky János: Kis-Kőrös mezőváros leírása. Budap. 1880.)

            Egy ily kis házat bérelt ki Petrovics István is Makovinyi borbélytól az evang. és róm. kath. templom közti szűk utczaközön, mely két kis ablakkal s deszkahomlokával fordúl az utczának, hosszában a kis telekre nyúlik be; itt van közbűl a bejárás a konyhába, melytől jobbra és balra egy-egy törpe szoba van. Az udvara három ablak néz, melyeken túl egy lépcsőföljárat a padlásra vezet, míg a telken egy különálló pinczegádor s ezen túl egy kis kert látható. A ház ma is olyan, mint a költő születése idejében volt, legfölebb roskadozóbb valamivel s Rónay 1872-ben joggal írhatta róla: „első tekintetre is látszik, hogy évtizedek óta alig történt valami lényeges változás rajta”.* (*Rónay: Petőfi születéshelyén. /Fővárosi Lapok. 1872. 759. l./ V. ö. Petőfi keresztatyjának vallomása. /Pesti Napló. 1872. 211. l./ A ház emléktáblával van megjelölve az utczafelőli részén a két ablak közt, melyen ez van írva: „Itt született Petőfi 1822. Dec. 31.” Az emléktáblát Ivánka Imre, akkor e vidékről orsz. képviselő csináltatta (Duna-pataji kerület) 1862-ben, midőn augusztus elején ugyanott a költőnek szobrát leplezték le. A szobrot a kis-kőrösiek emelték; magassága 14 lábnyi, melyből 10 láb a talapzat és oszlop s 4 a költő mellszobra. Készült Gerenday Antal műhelyében Pesten. A talapzaton egy oszlopon áll a költészet jelvényeivel a költő mellszobra. Az emlék az evang. iskolai épület előtt van és sóskúti terméskőből készült. Felirata: „Petőfinek, Kis-Kőrös és vidéke, 1861.” /L. képét és leírását: Petőfi emlékszoba Kis-Kőrösön. Vasárnapi Ujság. 1862. 34. sz. Magyar Sajtó. 1862. 190. sz.)

            Ennek a háznak utczafelőli szobájában született a költő 1823 jan. 1-én néhány perczczel éjfél után. Csikorgó hideg volt, félöles hó borította az utczákat s Petrovicsné épen Dinga Sámuelnénál ült, kivel a Szilveszter-estét beszélgetve töltötte ennek átellenben az utcza másik, oldalán fekvő házában, midőn egyszer csak rosszúl kezdi érezni magát. Hazafelé indúl, de besüppedvén a hóba, tovább menni nem bír s Dingánét kiáltja, ki hozzá siet s besegíti a pár lépésre fekvő házba. Még ezen az éjen, nem sokkal utóbb, hogy a toronyőr elkiáltotta az éjféli órát, megszületett Petőfi s az apa, ki csak fiút óhajtott, örömében tánczolva járt fel s alá a kis szobában.* (*E részleteket Dingáné elbeszélése után Neugebauer László jegyezte fel, midőn a Petőfi-ház átvételekor 1880-ban Kis-Kőrösön járt. /Fővárosi Lapok. 1880 1193. l.) Ezeket az adatokat megerősíti Petőfi István, ki ezt írja: „Sándor Kis-Kőrösön született 1822-ik év deczember 31-én, pontban éjféli 12 órakor. Hosszú életök folytában szülőim soha kedvesebb új évet nem értek, mint az 1823-dikit. Öt évi házasságuk után végre az ég egy fiúval áldotta meg őket. Ezt szülőimtől nem egyszer hallottam, s midőn felnőttem, számtalanszor olvastam a ’Nagy Biblia’ melléklapján apám jegyzetét: ’Sándor fiam született’ stb., hol harmadfél év mulva a saját nevem is ragyogott.”* (*Levele Brünnből, 1857 jan. 23-ról.  /Vasárnapi Ujság. 1857. 42. l.)

Sárkány János, utóbb kis-kőrösi evangelikus lelkész* (*Élete végén szarvasi ev. lelkész és főesperes. Meghalt 75 éves korában, 1895 jun. 18.) azt írja, hogy az anya nagyon rosszúl volt; azért sietve hívták el Leska Istvánnét, a papnét, ki értett némit a gyógyításhoz s hogy születésekor a gyermek nagyon gyenge volt.* (* Leska Istvánné elbeszélése után /+ 1857./ Lásd Gyulai Pál: Még egyszer Petőfi szülővárosáról. /Pesti Napló. 1857. 25. sz.) Az anya ez állapota, ki „életveszedelemben forgott” s a gyermek gyengesége volt az oka, hogy még azon nap, jan. 1-én megtartották a keresztelőt, melynél keresztszülők valának az evang. pap gyermekei: Martiny Károly és Ludovika, tovább Dinga Sámuel és neje, Viczián János és  Kovácsay Zsuzsánna.* (* Az anyakönyvi kivonat szerint: „Anno 1823-tio Baptisati in Ecclesia Evang. A. C. Kis-Kőrösiensi per Michaelem Martiny et Josephum Jeszenszky Verbi Dei Ministros Locales anno 1823, mense Januario; numerus 1; dies 1; nomen baptisati: Alexander; parentes: Stephanus Petrovics et Maria Hrus; levantibus: nobili Carolo Martini cum sorore Ludovica, nobili Samuele Dinga, cum consorte Eva, Joanne Viczián et Susanna Kovácsay.” /Szerző kiírása.)

            Az a körülmény, hogy a költő az 1822. s 1923. év közti határéjjelen született, okozza, hogy az életrajzírók közül ennek idejét némelyek 1822. decz. 31-re, mások 1823 január 1-re teszik.

            Az adatok szerint csak az utolsó időpont a helyes. Valósággal január 1-én született s a költő is ezt tekintvén születése napjának, az 1847-ki kiadás mellett levő képére ezt íratta: „Petőfi Sándor. Szül. 1823. Jan. 1.”* (* Így írja Becknek adott rövid németnyelvű életrajzában is: „Alexander Petőfi, geboren vom armen Eltern den 1-ten Januar 1823.” /V. ö. Fischer Petőfi’s Leben 152. l. után facsimileben.) E mellett maga is súlyt helyezett arra, hogy ő új évi gyermek, kit az ég azon kedves meglepetések egyike gyanánt adott egyelőre a családnak, minőkkel jó emberek kívánják egymást új év napján meglepni. Mert noha a Szilveszter estéjét a születő év első perczétől csak alig megmérhető idő választja el, azon hatásban, melyet a lélekre a haldokló év utolsó napja s az új év első órája tesznek, egész világ választja el őket. Az a mulandóság napja, emez a kedves reményeké, melyet épen ezért minden nép szerencsés napnak, ünnepnek tekintett s tekint ma is, melyen a rómaiak aranyfüsttel bevont gyümölcsöt s mézet küldtek egymásnak (boni ominis causa), hogy, mint Ovidius mondja (Fast. I. 187. sor):

res sapor ille sequatur,
Et peragat coeptum dulcis út annus iter.

            Ő, mint Ovidius egykor szorgalmas olvasója, bizonyosan ismerte a rómaiak e kedves fölfogását az új évről s természetes, hogy szívesen tekintette magát az új év ajándékának. Egyébaránt az, hogy az ó és az új év határéjjelén született, költészetén egyébként is nyomokat hagyott s mindannyiszor mélyen hatott rá az év vége és kezdete. Ilyenkor magába mélyedt s komoly életfeladatain és életvégén töprengett vagy jóslatainak adott kifejezést. Így leljük költeményei közt 1844 elejéről a Honfidalt, a költő hazaszeretetéről az első fogadalmat, ugyanez év végén a nagy csalódásokra visszhangként a Búcsú 1844-től czímű költeményt s így találunk új év körül mindannyiszor néhány mély komolyságú költeményt, melyek tanújelei annak, hogy a költő saját lelkébe mélyedve ember, világ, önmaga, nemzete multja és jövője felől tépelődő gondolatokkal foglalkozott. Ily komoly költemények kisérik 1845 elejét, 1845 végét és 1846 új évét, midőn egyszersmind Júlia iránti szerelmének peripetiái közt írta Karácsonkor, Egy gondolat bánt engemet cz. költeményeit s a Szabadság szerelem kezdetű jelszavát, e mindannyinál fontosabb „votum Petőfianum”-ot.

            Mellőzvén egyebeket, legfontosabb tendentiájú elbeszélése, Az apostol is nyomát hordja annak, hogy a költő mily komolyan nézte az év végét. Szilveszter éjén teszik ki az apostolt, mint újszülöttet, e napról kapja nevét s épen oly nagy életfeladatok súlya nehezedik vállaira, minőket a költő vett magára.* (* Bővebben szerzőtől Petőfi és az év vége. P.-M. VI. 121. l.)

            Nem mellőzhetjük itt annak megemlítését, hogy kezdetben a kortársak nem igen tudták s tudhatták a költő életkorát. Ezt némileg az iskolai anyakönyvek pontatlansága is okozta s így találjuk Aszódon 13, 14 és 16, Selmeczen 17, Pápán 19, 20, sőt 21 évesnek is beírva; tehát mindig pár évvel a valónál idősebbnek. A selmeczi beírásra teszi Szeberényi azt a találó megjegyzést, hogy „őt 1-2 évvel fiatalabbnak tartotta”.* (* Néhány év Petőfi életéből. 7. l.) A költő ekkor, első ifjúságában némileg tetszelgett is e magavénítéssel; utóbb azonban 1844-től nem ismerjük nyomát annak, hogy életkorát titkolta volna.

            Ennél azonban sokkal vitásabb kérdés volt 1857-ig az, hogy melyik a költő szülővárosa? Kis-Kőrösön kívül kivált Szabadszállást és Félegyházát tekintették ilyenekül s a költő nyilatkozatai alapján csakugyan joggal. Ugyanis az aszódi és selmeczi iskolai anyakönyvekben azt olvassuk, hogy Kis-Kőrösön született; de az utóbbi helyen a magyar társaság jegyzőkönyvébe már szabadszállási születésűnek írta be magát, noha csak illetősége szerint volt odavaló. Szeberényi írja azt is, hogy tanulótársai előtt midig kis-kúnsági születésűnek mondta magát. Így szerepel a pápai iskolai anyakönyvekben is a hat beírásból négy esetben Szabadszállás.* (* Kiadva P.-M. 1892. 2. l.) Szülőföldemen cz. költeményében pedig 1848-ban ezt írja: „ez a város születésem helye”, mely alá maga Félegyházá-t írta; ugyanekkor az Életképekben, melynek egyik szerkesztője volt, ez olvasható jun. 18-dikáról: „Petőfi Sándor a napokban Félegyházáról, szülőföldjéről visszautazott”.* (* 1848. I. 787. l. 27. sz.) Általában többször említi a Kis-Kúnságot szülőföldje gyanánt; 1848 máj. 25-én Bankos Károlynak a többek közt azt írja, hogy követségért „egyenesen és csak szülőföldje ajtaján kopogtat, a Kis-Kúnságban”* (* Halasy: P.-reliquiák. 70. l.) s a „kis-kúnokhoz” intézett nyilt levélben kétszer is mondja, hogy a Kis-Kúnságban született.

            Az ismert adatok, a Szülőföldemen költemény, az egykorúak, így Arany, Losonczy s a költő egyik rokona közlése alapján, Gyulai 1854-ben azt írta, hogy Petőfi Sándor Félegyházán született.* (*Petőfi S. és lyrai költészetünk. /Új magy. múzeum. 1854. 25. l./ 1854-ig szerepelt még Duna-Vecse /Kertbeny: Petőfy Alex. Gedichte. 1849. VII. l.) és Kún-Szentmiklós is /Kertbeny: Album hundert ungrischer Dichter. 1854./ A Szarvady-Hartmann-féle fordítás már 1851-ben Félegyházát ír.) Ez idő óta ezt tekintették pár évig hitelesnek; de csakhamar Szabadszállás lépett előtérbe, mint az Újabbkori ismeretek tárában, mely szerint „állítólag Szabadszálláson a Kis-Kúnságban született”, továbbá Ferenczy és Dánieliknél, a Vasárnap könyvtárban (1856) stb.* (* Ferenczy és Danielik: Magyar Írók. 1856. I. 365. l. A Vasárnapi könyvtárban a Boross Mihály által írt jun. 1-jei datum, mint a költő születésnapja, csak sajtóhiba lehet.). Ezért Jókai 1856-ban, midőn a Petőfi képéhez a Vasárnapi Ujságba rövid életrajzot írt, csak annyit mond, hogy a Kis-Kúnság egyik városában született.* (* 9. sz. 69. l.)

            Ennek az ingadozásnak végét vetette főleg Jókai említett czikke következtében Sárkány János, aki kis-kőrösi ev. lelkész, a ki 1857-ben közzétette a költő keresztlevelét* (*Vasárnapi Ujság. 1857. 1. sz. Petőfi S. születéshelye és napja) s hozzá tette, hogy Petőfi tudta születési helyét, nem is tagadta; sőt 1848 táján vele találkozván, igérte is, hogy meg fogja „szülőföldjét s ottani barátait látogatni”*. (*Várady Antal: „Hol született Petőfi S.?” /Magyar Politika. l1872. 210. sz./ cz. czikkében 1849 máj. 12-éről, midőn a budai oldalon a Fáczán-nál táboroztak, szintén szól a költő e tervéről, mely örökre elmaradt.) Gyulai Pál azonban a keresztlevelet nem tartotta még döntő bizonyítéknak; mert születhetett a kath. Félegyházán s keresztelhették Kis-Kőrösön, hol evang. egyház van. Ebbeli kételyeit közzé is tette a Pesti Napló 1857. 10-ik számában,* (* Petőfi szülővárosáról) minek meglett a kívánt eredményes, mert Vörösmarty László Szabadszállásról,* (* Vörösmarty L.: Petőfi S. születéshelye és gyermekkora. /Vasárnapi Ujság. 1857. 26. l.) Petőfi István Brünnből,* (*Petőfi István: Újabb adatok Petőfi gyermekkorából. /Vasárnapi Ujság 42. l.), végre Sárkány János Kis-Kőrösről* (* Gyulai Pál:  Még egyszer Petőfi szülővárosáról. /Pesti Napló. 1857. 25. sz./ V. ö. Vasárnapi Ujság 1857. 51. l.) közölték a már ismert, csalhatatlan adatokat, melyek eldöntötték a kérdést, valamint azt is, hogy születése napján meg is keresztelték.

            Míg tehát ha komoly bevallásról van szó, a költő sohasem tagadja kis-kőrösi eredetét; másrészt selmeczi tanulóskodása óta általában kúnfiúnak, sőt kis-kúnsági születésűnek is tartja magát.* (* Komoly alkalmakkor születése helyéül mindig Kis-Kőröst vallotta, bizonyítják ezt barátai:  Sárkány az id. helyen és Várady Antal. /Magyar Politika. 1872. 210. sz. Hol született Petőfi?/ Meg kell itt röviden bár említenünk, hogy a költő szülővárosa tárgyában még háromszor indúlt meg a vita, először 1894-ben, midőn Zilahy életrajza a költőről megjelent, másodszor 1867-ben, midőn emléktáblával jelölték meg a félegyházi házat, harmadszor 1872-ben Rónay már ismertetett czikkére, melyben leírja a költő szülőházát Kis-Kőrösön. Mind a háromszor megindítója s mondhatni egyetlen folytatója Pásztor Ferencz félegyházi lakos volt, kinek állítólag csalhatatlan adatai voltak birtokában. A két első esetben a vita rövid ideig tartott; de 1872-ben egész kis irodalmat termett, ez okozta Várady Antal idézett fölszólalását is. E vita folytán történt, hogy Petőfi keresztapját, Martiny Károlyt, ki Széchenben Zmeskál Kálmánné rokonánál félig megvakúlva még élt, Simonides, széchenyi ev. ref. lelkész közbenjárására biróilag is kihallgatták, ki szintén megerősítette az ismert adatokat. Voltak olyanok is, kik a költő félegyházi eredetét úgy magyarázták, hogy útközben, a félegyházi határon egy tanyán született, honnan szülei nemsokára Kis-Kőrösre tértek vissza, mint a hol laktak. Szabadszállással meg az okozta a zavart, hogy Sándort fölcserélték öcscsével, Istvánnal, ki csakugyan Szabadszálláson született 1827-ben. – A kis-kőrösi, akkor még élt tanúk kihallgatásáról szintén jegyzőkönyvet vettek fel, mely u. ott a járásbirósági levéltárban van. Lásd bővebben: Várady Antal idézett czikkét; Simonides: Hol született Petőfi? /Pesti Napló. 1872. 205. l./; Simonides: Petőfi keresztatyjának vallomása (U.o. 1872. 211. sz./; Petőfi születéshelyére vonatkozó viták. /Hazánk s a Külföld. 1872. 38. sz./; Hol született Petőfi? /Igazmondó. 1872. 39.sz./ Petőfi István: Petőfi szüleiről. /Vasárnapi Ujság. 1872. 40. sz./; Pesty Frigyes: Petőfi születéshelyéről  /Magyar Sajtó. 1857. 14. sz./; Fővárosi Lapok 200., 203-205., 210. sz. V. ö. szerzőtől: A Petőfi szülővárosáról folyt viták. P.-M. VI. 80. , 126. l.). Ennek oka a szláv eredettől való ellenszenvében rejlik s ez az ellenszenv benne már Aszódon fölébredt; még inkább kifejlett Selmeczen, a hol először volt alkalma a pánszláv törekvéseket megismerni. Ekkor fölébred büszke dacza s ő, ki sem vallásánál, sem neveltetésénél, sem lelkiismereténél fogva nem akar, csak tősgyökeres magyarnak tartani: magát kún eredetűnek vallja s így születése helyével és származásával egyaránt tiltakozni kívánt tágabb és szűkebb értelemben minden szláv eredet ellen; ezért szülővárosának elébb Szabadszállást, majd Félegyházát mondja* (*Hogy a költő Félegyházát mondta is születése helyéül, erről egyebek közt tanúskodik Pesty Frigyes, ki ez iránt kérdést tevén egy nagy-kőrösi tanárhoz (Arany Jánoshoz), azt a feleletet nyerte, hogy Petőfi Félegyházán született s ezt a többi tanárok is erősítették, kik ezt a költő „saját szájából hallották és tudják”. /Petőfi születéshelyéről. Magyar Sajtó. 1857. 14. sz./ Pesty különben e czikkében szintén Félegyháza mellett marad, mely egyébként előbb jelent meg, mint a kérdést véglegesen eldöntő adatok.) s belsőleg tekintve joggal is. Ő már 22 hónapos korában elhagyja szüleivel Kis-Kőröst, 1830-ig Félegyházán, azontúl Szabadszálláson lakik; az első, a legédesebb benyomások, e helyekhez s tehát a Kis-Kúnság e két feléhez kapcsolták; szülei, mit birtokosok, Szabadszálláson szereztek honosságot: ez a vidék volt hát a költő szellemi hazája; ennek tiszta magyarsága s lakóinak ősi vonásai nevelték az ő szellemét, lelkesítették költészetét, kötötték le egész szenvedélyes ragaszkodását.

            Sőt Petőfi szenvedélyes magyarságában még tovább ment; nem szerette azt sem, hogy lutheránus, szintén ugyanazon okból. Hazánkban a lakosság vallási megoszlásában nemzetiségi színezet is mutatkozik; az alföldi magyarság pl. főkép református s ezért ő is ezt a vallást szerette leginkább. Ezért, midőn említették neki szülőföldje megtagadását, azt felelte: „mert bánom, hogy tótok közt születtem” s Váradynak meg így nyilatkozott: „Kis-Kőrösön születtem, csak azt röstellem, hogy lutheranusnak.”* (* Ugyanezt följegyzi Kemény János is, Adalékok Petőfi S. életrajzához czímű czikkében /Koszorú. 1881. V. 150. l./ Lásd még Várady A.: Hol született Petőfi? /Magyar Politika. 1872. 210. sz./ és Hazánk s a Külföld. 1872. 308. l.)

            Petőfinél tehát ez a tagadás nem folyt sem szeszélyből, sem affectatióból; nála ez a szenvedély kérdése volt s kapcsolatban állt léte gyökereivel. A Kis-Kúnságot pedig, a hol gyermekkori benyomásaiban eltölt lelke a puszta képeivel és szeretetével, bevitte költészetébe s nemcsak jeleneteit rajzolja költeményeiben a szülőföld iránti meleg ragaszkodással, hanem eszményíti is, mint a szabadság jelképét.

(Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza – a Kisfaludy-Társaságtól a Széher Árpád jutalommal kitüntetett pályamű – A Kasselik-Alapítványból kiadja a Kisfaludy-Társaság I. kötet – Bp., 1896.)