Úgy sírhatnék!... megbántott valami,
Nagyon megbántott, mondhatatlanul.
És a felhővel a lélek rokon;
Megkönnyebbűl, midőn esője hull.
De én nem sírok, nem szivelhetem,
Megfogadám, hogy többé nem sirok.
El, könnyek!... szívem úgyis oly üres,
Megfértek benne, odafolyjatok.
